A te meséd! (2014.05.10.)
Hétköznapi futásnak indult az estéd! Nagy nehezen össze szeded magad, igazából nincs is kedved az egészhez, de ha már kipattant a fejedből akkor már miért ne mennél el! Felveszed szokásos cipődet, amit gondosan minden futás után a helyére teszel! A fűzőt jó erősen megkötöd, hisz tudod, hogy ez az este egy kemény menet lesz! A zenét a fejedben is a mai estéhez választod ki és már érzed ahogy az egész tested veszi fel a ritmust! Ott kint már besötétedett, de te mindig ilyenkor mész. Sokkal szebb minden és teljesen kitudsz kapcsolódni!
Amikor elérsz a kis bokorhoz, ahonnan mindig indítod magad, már fejben teljesen a mai futáson vagy! Megszűnik létezni minden! Az emberek eltűnnek, a talaj a lábad alatt, a levegő mind mind érted van és tudják, hogy mire készülsz! Már vagy 8. napja futhatsz, mikor úgy érzed, hogy tovább kell menned a megszokott távnál! Nem tudod miért, de meg sem állsz ezen elgondolkodni, csak visz a lábad! Egyszer csak mintha a világ végén lennél és nem tudsz tovább haladni, megtorpansz! Ebben a pillanatban érzed, hogy már nem te irányítasz! Különleges, ismeretlen, félelmetes de izgalmas erők vesznek hatalmába! Gondolkodás nélkül leveszed cipődet majd a zoknidat, és becsukott szemmel leugrasz, a semmibe! De biztos, hogy jól tetted? És mi van ha soha többet nem jöhetsz vissza? De te nem is figyelsz ezekre a kérdésekre, mert lemerevedett testtel észre veszed azt amit már 22 éve kerestél és ami keresett téged! Megtaláltad azt a helyet amit elvesztettél régen, de most újból egymásra találtatok! Boldog vagy mert látod és érzékeled minden idegszáladdal a helyet! A hely, ami csak a tied!
Puha, nagyon puha homok kényezteti talpad, amit csak álmodban érezhetsz! A tenger nem csak kék, nem egyszerű kék, hanem olyan mint mikor a szivárvány színei pompáznak, lehetetlen megállapítani, hogy az pontosan milyen színekből tevődik össze! A hullám ereje is különleges! Tudja, hogy itt vagy és annyira izgatott, hogy maga sem képes eldönteni, hogy merre fele áramoljon! Amint ezeket felfogod, már közeledsz is feléje! Ismerős, tudod, hogy hova kell lépned, nem félsz semmitől, hiszen ez a hely belőled van és érted! Hírtelen olyan sóvárgás és vágyakozás fog el, hogy nem vársz és nem finomkodsz, nem tartod vissza magad, egyből oda lépsz és érzed, magadra találtál. Állsz a kövön amit kis moszatok és a tenger növényei borítanak. A víz nem hideg, de nem is meleg, kimondhatatlan érzékkel cirógatja lábadat, úgy, amit csak te ismersz! Nem szólalsz meg, még csak magadban sem gondolkozol, de árad belőled a szeretet és a hála, és egymás energiáit szívjátok felváltva! Lehajolsz és megsimogatod a kis növényeket, hisz ők is érted vannak itt! A kezeden keresztül lépnek veled kapcsolatba és hálájukat az egész testedbe belevezetik! Majd felegyenesedsz, becsukod szemed, kinyitod elméd, a kezedet kitárod és lábujjhegyre állsz! Szívod magadba az energiát, érzed, ahogy a szellő átjárja testedet. Csak lábujjhegyed éri a követ és a tengert, de te már meztelen testtel lubickolsz a mélyben! Levegőt már nem is kell venned, hisz annyira nyugodt vagy, hogy ezekre az emberi szükségletekre nincs is szükséged! És csak vagy! Nem a jelenben, de nem is a jövőben! Egy ismerős varázslatos helyen! Egyedül vagy, de mégis körülötted van minden ami ebben a percben számít! Már nem is tudod, mióta lehetsz itt, egy órája vagy egy napja, lehet, hogy egy éve, de nem számít! Érezni fogod, hogy mikor kell vissza zökkeni a jelenbe! Azt szokták mondani, hogy olyan ember nincs aki ne gondolkodna valamin! Tudod, mikor csak ülsz és megkérdezik, hogy min jár az agyad? Te azt mondod, semmin, közben nagyon is jól tudod, hogy min! De itt valóban, igazából, nem gondolsz semmire! Mire az utolsó nyomasztó gondolatokat is kiszívta elmédből a csoda ami körül vesz, érzékelni kezded magad! A lábadat, a kezedet, a bőrödet, szemedet kinyitod, talpadat visszaereszted a kőre! Újjá születtél, újból és újból! Elmosolyodsz, hisz már tudod, hogy megtaláltad azt a helyet ahol igazán magad lehetsz és tudod, ide bármikor, feltétel nélkül visszatérhetsz!
Minden ember életében van legalább egy hely, ahol kicsit máshogy érzi magát! Felszabadultan, gátlások nélkül és nyugodtan! Csak meg kell találnod, de nem görcsösen kutatni utána, hanem amikor majd az élet az utadba ejti akkor! Megfogod érezni, hogy igen ez a te helyed és te az övé vagy! Lehet, hogy ez egy öreg szekrény belseje lesz, vagy egy barlang a hegyekben! De lehet, hogy bicikli túra közben fogod felfedezni vagy munka után fáradtan egy padon! Soha nem lehet tudni, de észre kell venned! Lehet most azon a helyen ahol vagy, igen most ebben a pillanatban az a te helyed! Ezt csak te döntöd el! De biztosan érezted magad, úgy hogy majd kicsattansz az örömtől, de nem tudod eldönteni miért! Ilyenkor csukd le a szemed vagy csak képzeld azt és érezd az energiákat, mert ezek mind belőled áramlanak és a hellyel ha akarod kapcsolatot alakíthatsz ki! Vagy biztosan olyan is volt már, hogy annyira ismerős tűnt az a szoba vagy kert vagy rét, mintha te már jártál volna ott! Ugye nem kell mondanom miért?
Szóval innentől kezdve mindig nyitott szemmel járj, magad miatt és mert erre szükséged van, mert megérdemled!
Álmok a jövőhöz! (2014.05.09.)
A földön vagyunk, e vagy már máshol azt nem tudom kiszűrni, viszont ennek a történetnek nem is ez a lényege! Elhanyagolható és nélkülözhető! Annyit érzékelek, hogy meleg van nagyon! A szél talán a homokból vagy a fellegekből áramlik kitudja, de kellemesen fújja a hajunkat! Épp csak annyira, hogy keveredjen a hősséggel. Az óceánnal vagy a tengerrel hűsítjük a lábunkat, azt sem tudom eldönteni, de egész pompás, ahogy a hideg víz felfrissít! Igen lábunkat, többes számmal! Nem tudom, hogy Te vagy, vagy Ő, vagy éppen ki, de az érzés, hogy ez a pillanat így volt megterezve abban száz százalékig hiszek!
Már vagy 42. napja ülhettünk itt és csak beszéltünk folyamatosan. Hol Ő nyűgözött le tehetségével, hol Én néztem az elképedt arcát, de amint kimondtam az utolsó betűt, már tátotta száját és csak áradt belőle a boldogság. 42 napja néztem és hallgattuk egymást, se több se kevesebb ideje! Hogy merre járt és hogy mit csinált! Lehettünk vagy 200 évesek de az idő nem látszódott egyikünk sem! Talán olyanokat mesélhetett, hogy meg járta a világ csúcsát és, hogy felfedezte önmagát! Érzéke lett a széphez és a jóhoz! Így járhatott a láthatatlan tavaknál ahol megtanult az égre szivárványt festeni! De járt olyan helyeken ahol hírből sem ismerték a csillagot és a holdat! Tökéletes művészi hajlamának köszönhetően ezeknek az ismeretlen lakóknak megfestette, de nem ám egyszerűen! Ettől a naptól kezdve azon a helyen nem csak nappal volt! Megmutatta nekik, hogy ezek után ha besötétedik és ha álomra hajtják a fejüket, álmaik országába is eltudnak repülni! Mindenhol ismerték, ahol a lába nyomott hagyott! Csak úgy emlegették, élet cseppje! Ő nem tett mást, csak színt vitt a szürkeségbe! Színt, mint sárgát, mint a naplemente vagy kéket, mint a háborgó óceán kékje! Hol tükröt rajzolt, hogy láthassák magukat az emberek, hova tartanak és mivé lesznek! Hangot rajzolt, áttetsző színekkel, hogy ne csak lássák egymást, de szavakkal ki is tudják fejezni érzésüket, akaratukat! Ő soha nem akart senki lenni és semmi, csak valaki aki másnak örömet okoz! Ahol, ha kell, szemet festhet az embereknek, hogy nyissák ki, nézzenek kőrbe és figyeljenek egymásra! Ő nem akart semmit! Csak vitte a lába, nem számított, hogy nyár vagy tél van, hó vagy homok, hisz évei alatt tökéletessé alakította alkalmazkodó képességét! Nem érdekelte, hogy útja első napján elbotlik és nem tud soha többé felállni! Nem! Annyit akart elérni a saját életétől, hogy kelljen fel az átkozott jelenből, a szürke színek rengetegében csak lépjen egy lépést és merjen útra kelni, ott hagyni a sok árnyékot, élettelen testeket! Amint megtette első lépését, nem tudta már eldönteni, hogy sikerült,e és ez a jövő vagy pedig összeesve a túl világon van! Annyit érzékelt, hogy megtett magától minden telhetőt, elindult és nem ragadt ott! Ahogy ezek eszébe jutottak bennem ugyan ezek az érzések kavarodtak!
A jelenben ahogy ott ültem kitudja milyen régen, kétségbe esve és kiutat találva, nekem is ezek tépázták az elmémet a fejemben! Jövőmet alakíthattam úgy, hogy leragadok és két pislogás után semmivé válok, vagy felállok és adok magamnak lehetőséget! Ahogy rám nézett megértette, hogy mi volt az én utam története! Mert ő is érezte, hogy akárhova csak tévedtem, tudatom alatt akár egy érintéssel vagy akár két szememmel, rájuk néztem vagy a puszta jelenlétemmel megváltoztattam az életüket! Ő tudta, hogy nem nagy tetteket vittem végre! Valakinek csak megmutattam, hogy ha két kézzel húzza ki a vizet a kútból sokkal kevesebbet kell erőlködni! Vagy ha belenéztek a szemembe meglátták azt a szikrát, hogyan lehet az ember a másikkal tökéletesen boldog! Sok mindent adhattam ezeknek az embereknek. Ha valaki fájdalmat akart érezni, hogy később az apró dolgoknak is tudjon örülni, hát meg sem kellett mozdulnia én átadtam azt a tapasztalatot amit én is fájdalomnak tekintek! Máshol, törődést kaptak és elsajátítva ezek után családot! Sokan csak egy mosolyért könyörögtek, hogy minden egyes nap úgy ébredjenek, hogy eszükbe jusson milyen szép is az élet ha mosolyogva kelnek! Ezeket mesélhettük 42 napon keresztül! Mert ott kezdődött minden! Negyvenkettedig napon értünk a jövőnk végére! És itt teljesedtünk ki egészen! Miután végeztünk történeteink végével, csodálatos ötlettel állt elém!
Ecsetével megrajzolta a gondolatainkat, én pedig érzékemmel meghintve érzéseket adtam ennek a csodának! Majd felállt, nyújtotta a kezét felém, én őszintén és bizalommal engedtem neki, hogy felsegítsen! Letettük a partra a tintával és érzésekkel teli könyvet majd kértem, hogy mossunk arcot, hűtsük le magunkat! Ahogy bele hajoltunk a víz tükrébe és egymásra néztünk, tudtuk, hogy mit látunk! Magunkat, egymást, hogy ő a jobb oldali vagy a bal oldali kép nem tudtuk, így azt sem, hogy a történetek alapján ő az élet cseppje vagy az élet íze, de rezzenés nélküli arccal jeleztük egymásnak azt, hogy nem is az a lényeg! Ezen a 42. napon jöttünk arra rá, hogy nem hiába keltünk fel a földről és mertünk egyet lépni!
Utolsó jövőbeni képként azt láttam még, hogy a parton egy csemete szalad az édesanyjához és valamit mutat neki, amit a parton talált! Mamája elmondta neki, hogy ez bizony egy ecset és egy lap! Megtanította , hogyan tud szebbnél szebb képeket festeni a lapra az ecsettel és elmondta neki azt, hogy mindig legyen álma és célja és ha ahhoz van kedve fesse csak le és mutassa meg másnak is, hogy mire képes és adja tovább ezeket az apró de életet megváltoztató foszlányokat!
Én, Te és Ő is már abban a jelenben él, ahol a jövőnk már meg van tervezve. Még nem látjuk előre pontosan de elkezdtük és foglalkozunk vele. Egy gondolat, egy kép egy érzés sem mehet kárba, mert olyan sok ember él… tudat, gondolat és érzés nélkül, hogy néha az orra alá kell dugni, hogy nyissa már ki a szemét és lépjen már egyet, de nem vissza fele, előre! Ezeknek az embereknek kell a segítség, lehet, hogy te nyújtod majd a kezed, de lehet, hogy neked nyújtják majd! Egy a fontos, segítsünk a másikon egy apró mozdulattal, hisz épp csak annyi kell neki a jövőjéhez vagy a Te jövődhöz!
.jpg)
Hernyóból pillangó! (2014.05.08.)
Miután lecsuktam a szemem nem gondoltam másra, csak arra az egy helyre ahol álmomban mindig boldog vagyok!
Bokáig érő csipke kis ruha van rajtam, a hajam be van fonva, azt a pár szállat, ami nem ér el a fonathoz, gyengéden fújja a szél! A hajam olyan puha és jó illatú, mintha mézzel lenne meghintve! Nagyon fiatal lehetek vagy csak a nyugalom és a kiegyensúlyozottság teszi ezt a fiatal arcot! Itt olyan egyszerű minden! Nem kell gondolkodni, nem kell aggódni, csak a jelennek élni és minden idegszállal érezni a világ erejét!
Lenézek és látom, ahogy a puha zöld fű böködi meztelen lábamat! Az érintésére minden egyes szál fű megremeg és valami fény hullámként csapódik vissza hozzám! Minden egyes szál tudja, hogy itt vagyok! Ahogy elnézek a messzi távolba egy élettel teli alma fa áll a rét közepén, melynek a tövébe lekuporodok! A fa törzse erős és vaskos, érintésére melegséget érzek! A fa alatt még nagyobb biztonságban érzem magam! Sokáig nem tudok elidőzni itt, mert valahonnan talán az égből zenét hallok…vagy is nem hallom, hanem látom ahogy a különböző kotta fejek megérkeznek és hívogatnak engem, de nem hiába! Egy sima, fa ülésű hinta himbálózik a semmibe! De ez nem lep meg! Beleülök és hagyom hagy repítsen csak amerre szeretne, mert bízom benne! Ahogy távolodunk a réttől egy kisebb szigetet pillantok meg! A hinta letesz és ahogy a semmiből előbukkant, olyan hamar el is tűnt és hagyja a saját utamat járni! Átszeretnék kelni a szigetre de körbe kis folyó veszi körül! Nem nagy, talán még át is úszhatnám, de minek! És ahogy ezeket gondoltam már a fejemben elképzelt kőből épült kis híd ott is termett! Átsétálva rajta különös érzés fogott el, hogy ezen a szigeten valaki vár engem! Jobban kinyitom a szemem és a fény csak úgy eláraszt mindent! Ez az a fény volt az ami a füvön keresztül küldte nekem az energiát! Ahogy közeledem egyre jobban alszik ki és a padon meg pillantom Őt! Soha nem tudom ki Ő, talán Én vagyok vagy Ő vagy Te vagy bárki de az arca mindig ugyan az! Fekete cilindert visel, óriási bajusszal a száján és egy fekete szemüveget hord, ruhája pedig elegáns, jól vasalt és a sétáló botjával mereven figyel engem! Nem is értem miért így néz ki, hiszen nem is illik ide, bár ebben a világban sok fura dolgot láttam már! Viszont tudom mert érzem, hogy boldog vagyok, tökéletesen biztonságban és nem egyedül! Nem folytatódik az álom tovább soha de nem is kell!
Nem tudom, hogy ez a világ létezik e vagy már voltam benne vagy majd leszek e de melegséggel tölt el ha rá gondolok! Épp erre van ma is szükségem! Persze nem úgy működik, hogy ha egy kicsit is szomorú vagyok akkor ezt fogom álmodni! Nem! Ez annál kicsit bonyolultabb! Ha az élet úgy érzi, hogy nagyon meg leszek törve akkor majd elhozza nekem a feltöltődést! Addig viszont szükségem lesz saját magamra, hogy két lábbal álljak a földön! Meg kell tennem minden magamtól telhetőt, hisz ezt választottam! Azért hagytalak ott Téged, Őt és Őket mert a saját utamat kell járnom! Felnőttem és meg kell tanulnom egyedül is helyt állnom a világ másik végén is! Nem lesz egyszerű, senki sem mondta, de ha ez kell a boldogabb élethez hát tessék, itt vagyok, csináljuk! Most aztán nem adhatom fel, nem fordulhatok vissza, de nem ám!
Talán most kezdődik életem második sorozata! Új lapokkal, tisztán, sok sok lehetőséggel, amit egy kis erővel el tudok érni! Erre gondolok ma is, mert ez éltet most, már semmi más!
Bele lógattam a hajam a kádba és csak engedtem hagy mossa a víz! Minden hajszálam érezte a megtisztulást! Nem is tudom meddig időztem ott, de sok minden járt a fejemben! Egyszer, kétszer talán háromszor is megmostam! Mert jól esett és tudom, hogy ez kell most nekem! Nem azt mondom, hogy ezzel minden oké lesz! De ez ma, más hajmosás volt, tudod olyan mint amikor más levágatja a haját vagy befesteti más színűre, bár kitudja mindig is kíváncsi voltam hogyan állhat a vállig érő fekete haj! Ma nem szárítottam meg, száradjon meg úgy ahogy neki jól esik! Nem kell mindig megtervezni az életet hajszál pontosan, legyen néha egy kicsit a véletlenre bízva minden! Nem annyira bonyolult ez a világ, csak ha túl bonyolítod! De attól még ugyan úgy reggel fel kell kelni, el kell menni munkába, ebédelni, fáradtan haza menni és hozzá szólni a másikhoz és letusolni és ágyba bújni! És lehet, hogy mindennap ezt csinálod, de ha egy kicsit kinyitod a szemed, a szíved, az elméd a szürke hétköznapok mellett, biztos meglátod azt ami egy kicsit feldob! Lehet az egy tócsa amit a felmenő nap megvilágít, mert tudod lassan itt a nyár, vagy egy kis madár aki minden egyes morzsát fel szed a földről, vagy az a lány az utca végén aki rád mosolyog! Ezek apró dolgok és ezeknél biztosan van legalább 1-2 dolog minden nap ami mosolyt csalhat az arcodra! Persze élhetsz úgy, hogy felkelsz és már csak arra eszmélsz, hogy fekszel le! Ez a te életed, de van értelme? Akkor inkább fel se kelj, ne is egyél, el se menj munkába! Feküdjél ott és várd a messiást vagy akárkit ha így jobb! De ugye, hogy nem jobb? Miért lenne? Mindenki annyit hozzon ki az életéből amennyit tud, se többet se kevesebbet! Legyen mindig célod, kicsi vagy nagy azt már te döntöd el, de addig nyújtózkodj ameddig a takaród ér! Minden nap ébredj úgy, hogy legyen miért és kiért! Ha másért, hát magad miatt! Ez a legfontosabb!
"Sose féljünk semmitől! Ennél szörnyűbb rabszolgaságot elképzelni sem tudok. Legyünk csak merészek, és kalandvágyók, és reményteliek! Táncos léptekkel menjünk az élet elébe, kitárt karral fogadjunk mindent, amit ad!"
Csapó 2! / 1NAP! /
Csak álltam a tükör előtt és jöttek fel az indokok, miért ne? Azért ne, mert nem mindig lesz rá időm és kedvem és amúgy is tök nagy hülyeség, meg amúgy is ki olvasná, ki vagyok én, hogy bárkit is érdekelne ebbe a rohanó életbe az én írásom…de közben meg a másik oldalról miért ne lenne rá időd ??? Amúgy is szoktam magamban elmélkedni hát most is fogok, csak ide írom le a gondolataimat, plusz kell lennie az embernek naponta egy-egy fél óra, hogy azt tegye, amihez van kedve! És ha nem olvassák? Mi van? Nem is azért kezdtem el írni, hogy minden árgus szem engem kövessen! Egyszerűen reggel ez ugrott be, írni akarok! Aztán vagy írom vagy nem! Sokat nem veszítek vele! Igaz? De ahogy ott álltam a tükörbe valami frusztrált! Azon tanakodtam, most tényleg ennyi volt, folyamatosan gépeltem 1 órán keresztül és majd az én bénaságom miatt ennyi, kész feladom? Az életben is ilyen lennék? Nem, nem így ismerem magam! Jó hát na, véletlen kitöröltem az egész bejegyzést amit már egy órája írtam írtam és írtam! Akkor mi van, fogom és újból elkezdek írni, nem adhatom fel…hisz ha most ehhez van kedvem ne hogy már ne csináljam!
Szóval az első bejegyzésem valahogy így kezdődött…
42day!
Hogy miért csak a 42. napon jutott eszembe, eme remek ötlet, hogy írjam le a saját történeteimet, álmaimat, csodáimat az egy jó kérdés! Most jött el az ideje talán és kész! Bár sokkal jobb lett volna ha már a kiutazásom első napján lettem volna ennyire lelkes de ami késik ugye nem múlik! 42. nap! ez is azért elég fura, mert mikor neki kezdtem ennek 100happydayes őrületnek, mondom oké kezdjük el, de minden nap fényképezgetni, meg lesni, hogy mikor vagyok boldog…kész őrület! De láss csodát, 42.nap..és nem kell várnom, és nem kell a boldogság után futnom mert jön az a nélkül is! Nekem csak meg kell fognom a kis telefonom és fotózni annyit amennyit van kedvem és azt amit jónak látok! Vissza szoktam nézi a képeimet és nem csak abban a percben amikor megtörténik velem,hanem később is boldogság fog el ezektől a pillanatoktól! Végül is a lényeg az, hogy az írás is lehet ilyen lesz! Írom és kész! Ami jól esik és ami az ujjaimon kifér. És jó hallani a billentyű kattogását, hogy az ujjaidból csak úgy áradnak a gondolatok és lehet semmi értelme nincs,de nekem ez akkor is jó! Elvégre a blogolásnak nem az a legfontosabb szerepe, hogy mások olvassák, hanem hogy Én jól érezzem magam és örömmel írjam le azt ami épp eszembe jut! Most biztosan tudom, hogy pár ember az életemben, sőt az arcuk is előttem van, ezt kérdezik! Minek ezt? Most ez komoly? De nem érdekel, ahogy eddig sem, mindig is azt csináltam amihez épp volt kedvem, pedig sokan nem hittek bennem! Egyébként, aki egy kicsit is szokott magába beszélni annak ajánlom, nagyon jó, annyi gondolat jut eszembe! Magányos országnak a fellegvára! Nem szoktam magányos lenni, bár mióta kijöttem volt hogy már magamhoz se volt kedvem! DE most csak leülök és írok írok írok és nem lesznek unalmas perceim sem!
Hogy mi lesz belőle az már a jövő zenéje…
Legelőször az fordult meg a fejemben, hogy Mallorcárol szeretnék írni, tujda meg mindenki, hogy Én hogy élem meg, hogy látom ezt a szigetet! Később viszont, arra gondoltam, hogy legyen ez a blog minden és semmi, a téma legyen bárki és bármi, igaz vagy nem igaz történetek!
Azt írja, hogy megérzés alapján kell számot választani...legyen a 8as az a kedvenc számom!
Meg sem lepődöm! :DDD Paulo Coelho !!! Viszont az idézet nagyon találó!
Paulo Coelho:
„Mindenki kétféle beállítottságú lehet az élete során: vagy épít, vagy ültet.(...) Akik ültetnek, olykor viharokkal küzdenek és az évszakokkal, és csak ritkán pihennek. A kert azonban, az épülettel ellentétben, soha nem áll meg a növekedésben. Azzal pedig, hogy állandó figyelmet követel, egy nagy kalanddá teszi a kertész életét."
Szóval tessék lássék ha valaki unatkozik azért, ha valaki kedvel azért, ha valaki nem azért, ha valaki valaki azért....én írok és kész! Magamnak, Neked, Neki, mi Nekünk, ti Nektek és Ő nekik! :D csók. A
.jpg)
